(Fernando)

Várakoztam az ajtó előtt. Végre kinyílt.

-          Mark! Jó reggelt.

-          Jó reggelt. Miben segíthetek Nando?

-          Bemehetek? A tanácsodra van szükségem!

-          Az én tanácsomra?

-          Aha! – léptem be. – Tudod, hogy mennyire szeretem Erikát! Ne mondj semmit! Igen, sok marhaságot tettem! De ki nem követ el hibákat?

-          Fer…

-          Jó, nem kenem erre! Egy állat voltam, de szeretem! Ezt tiszta szívemből mondom! Amióta ismét megláttam sugárzik belőlem az életkedv! Minden vágyam, hogy csak vele és persze Maxival, aki a világ legédesebb kisfiúja! Hogy csak velük élhessek! Ezért bármit feladnék!

-          Nando…

-          Jó, ne kötözködj! Tudom, olyan vagyok, mint egy szerelmes tini. De, szeretem! Ilyen a szerelem! Rózsaszín köd! Szerinted mit csináljak?

-          Mit mit?

-          Jaj, mi van veled ma? Hát hogy kedveskedjek neki? Rózsacsokor? 100 szálas?

-          Fernando…

-          Jó, tudom, 100 szál nem elég egy ilyen fantasztikus nőnek! Ő annál is többet érdemel! Mi legyen még? Romantikus, gyertyafényes vacsi?

-          Talán meg kéne…

-          Nem, Mark! Tudom mi a kedvenc étele! Nem kell megkérdeznem semmit tőle! És ha magyarul mondanám neki, hogy szeretem? Valami olyan volt az a szó, hogy… szejetlem… Vagyis… áh, majd még utána nézek!

-          Nano…

-          És még lehetne neki ajándékot venni! Hogy ez nem jutott eszembe! – járkáltam fel alá.

-          Fer! Kicsit várj…

-          Miért vagy ilyen? Semmit nem mondtál! – ekkor mocorgást hallottam a hálóból. – Oh, nő van nálad? – mosolyodtam el. Zavartan megrántotta vállát.

-          Nő? Milyen nő?

-          Hallottam! Valaki mocorgott ott bent! Vagy talán melegszünk? – nevettem.

-          Humoros vagy… Kimennél?

-          Nem! Ki az! Kíváncsi vagyok!

-          Nem! Fer! ÁLLJ MEG!

-          Na lássuk csak… ERIKA? – döbbenten néztem, ahogy az ágyban fekszik betakarózva. – Erika? Mit keresel te itt?

-          Fernando…

-          MARK! MIÉRT NEM MONDTAD?

-          Én akartam… De te csak mondtad és mondtad…

-          Nem hiszem el! Legalább jó estétek volt? – mindketten hallgattak. – Értem. Megyek is. Nem zavarok! Jó szórakozást!

-          Fer!

Kisiettem és becsaptam az ajtót…