23. rész
2010.06.14. 12:21
2 óra múlva kint ültünk a reptéren Maxival. A terminálban vártuk, hogy indulhassunk haza. Nagyon csendes volt. Szemei kisírtak. Nagyon sokat veszekedtünk és úgy döntöttem hazamegyünk. Azóta nem is szólt semmit hozzám. És eljött az idő. Felálltam és vártam, hogy jöjjön. Megtörölgette szemeit. Elszorult a szívem.
- Kicsim.
Rám se nézett, felpattant ő is és szomorúan jött mellettem.
- Hé! Várjatok! – hallottunk egy ismerős hangot. Megfordultunk mindketten. Fernando futott. Hozzánk ért és leguggolt Maxihoz és a szemébe nézett.
- Apu. Én nem akarok elmenni.
- Kicsim. Hamarosan látjuk egymást. Ezt megígérem neked, oké?
- De… Anyu gonosz és te mérges vagy rá.
- Kicsit igen, de ez minket nem választhat el. Kicsim. Tessék. Ez a tied. Ez egy kis ajándék tőlem! – adott neki egy Ferraris táskát. – Ne most nézd meg mi van benne. Ti fiatalok annyi mindenhez értetek. Biztos tetszeni fog és majd addig is tudsz rajta játszani.
- Megígéred, hogy hamar látjuk egymást?
- Meg. És addig is beszélünk még. Jó legyél és vigyázz anyukádra.
- Szeretlek apu. – megölelte. Nagyon aranyosak voltak.
- Én is téged kisfiam. Jó legyél!
- Maxi. Gyere szépen.
- Szia!
Fernando felegyenesedett és a szemembe nézett. Mérges volt. Megfordultam és elindultam Maxi még adott neki puszit majd jött. Felszálltunk a repülőre és elfoglaltuk helyeinket. Én becsatoltam Maxit. Elkezdte kinyitni a kis ajándékát.
- Jaj. Ez…
- Egy Laptop? – kérdeztem nagy szemekkel. Egy Ferrari-s laptop volt. Maxi vigyorogva rakta vissza és ölelgette a táskát.
A repülő lassan elindult. Elgondolkodva néztem ki az ablakon. Innentől kezdve megváltozott az életünk. Hogy Fernando tudja, hogy van egy kisfia mindig látnom kell és én nem tudom, akarom-e látni annyiszor.
(Fernando)
Néztem a távolodó gépet. Azt a gépet, amely elviszi azt a két személyt, akiket talán most a legjobban szeretek. Maxi az én tüneményes kisfiam. És ott van még Erika, akire most borzalmasan mérges vagyok. Vele együtt Markra is. De ennek ellenére szeretem őt. Nagyon fontos marad így is.
- Fer? Minden rendben?
- Persze Luis. Csak fáj ez az egész. De lényegtelen. Menjünk innét. Irány a pálya.
- Menjünk…
Épp kiléptünk a terminálból, mikor valaki elkapta a karom.
- Nando? Te vagy az? Jaj, de rég láttalak!
- Te? – kérdeztem kissé döbbenten…
|