Mikor Noncsi visszatért türelmetlenül toporogtam.

-          Nyugodj meg Fernando! Nem tudok én sem többet! A szomszédunk amint megnézte mi van már hív is.

-          De nekem mennem kell! Így is késésben vagyok!

-          Nyugodj meg! Biztos nincs semmi baja! Néha kell neki egy kis egyedüllét!

-          Rendben. Oké!

(Erika)

Fáradtan keltem arra, hogy dörömbölnek az ajtón.

-          Megyek már kicsim! Megyek. – kómásan az ajtóhoz mentem és kinyitottam. – Viki? Te?

-          Noncsi hívott fel, hogy nézzek át, minden rendben van-e. Úgy látom csak elaludtál.

-          Fáradt voltam. Meg még csúnyán elvágtam a kezem. – néztem meg a sebem.

-          Ez nem néz ki a legjobban. Leápoltad?

-          Fáradt voltam.

-          Ha elfertőződik, abból nagyobb baj lesz. Fertőtlenítsd le.

-          Oké.

-          Én most megyek, mert sok dolgom van. Ha bármi kell, szólsz!

-          Szólok, rendben! Ne félj!

-          Szia!

-          CSSS! – hallottuk Maxi hangját.

-          Szia fiatalúr!

-          Szia!

Maxi a kanapén ült és a TV-t nézte. Leültem mellé.

-          Jó reggelt.

-          Szia.

-          Ahogy látom, nézed a futamot.

-          Igen. Apu megígérte, hogy győzni fog!

-          Akkor biztos úgy lesz.

-          Mi történt a kezeddel? – kérdezte hirtelen.

-          Semmi különös. Egy kicsit elvágtam tegnap.

-          Segíthetek lefertőtleníteni és bekötözni?

-          Hát persze, Maxi főorvos úr. Hozom is a kellékeket.

-          Oké. Siess! Aput neked is nézned kell.

-          Sietek. – felsóhajtva mentem egy kis fertőtlenítőért és fásliért. Amint visszaértem Maxi segített.

-          Így jól csinálom anyu? Nem fáj? Szólj, ha fáj!

-          Nem fáj. Nagyon ügyes vagy. Ezért kapsz valamit jutalmul!

-          Hozol nekem csokit?

-          De még mennyire.

Vigyorogva nézte végig a futamot. Sebastian vezető pozícióból kényszerült lassítani. 4. helyre esett vissza. A futamot… Fernando nyerte…