Nos, az elkövetkezendő időszak kissé forgalmasra sikeredett. Maxinak egyre több versenye lett, tehát nem tudtunk utazni a futamokra. És ők sem tudtak jönni a gokart futamokra. Menedzserként egyre több feladatom lett. Naphosszat a Laptopom előtt ültem illetve telefonokat fogadtam. A lányok persze kijárogattak futamokra. Úgy látszik valamit nagyon titkolnak…

A Monacoi Nagydíj hétvégéjén voltunk. Péntek este volt. Maxinak is futam lesz a hétvégén. Ő épp a szobában volt csendesen. Beléptem meglesni mit csinál. Az ágyon feküdt és szundizott. Odaosontam, elvettem mellőle a Laptopját és elkezdtem betakargatni, majd puszit nyomtam a homlokára. Akkor éreztem meg, hogy a buksija milyen meleg. Jaj, csak ne…

-          Kicsikém. Ébredj fel.

-          Anyu.

-          Megmérjük a hőmérsékleted. Hogy érzed magad?

-          Fáradt vagyok anyu és fáj a torkom picit.

-          Jaj, kincsecském. – ráztam a buksim, mikor megnéztem a hőmérőt. – Lázad van.

-          De jól vagyok… Indulhatok a versenyen? – nézett rám boci szemekkel.

-          Sajnálom, de nem. Ne, ne pityeregj!

-          De én… Akarok indulni.

-          Betegen nem lehet. Sajnálom. Ide hívom Andris bácsit. Ő majd megvizsgál.

-          És akkor mit csinálunk? – sírdogált.

-          Hát… Várj csak. – a telefonom csörgött. – Igen? Itt Erika. Mondd gyorsan!

-          Szia.

-          Fernando?

-          APA! – kiáltott Maxi. – Add ide anyu! Lécci!

-          Egy pillanat kicsikém. Mondd Fernando.

-          Csak azért hívtalak, hogy vagytok. De ahogy hallom jól.

-          Nem egészen. Maxi lebetegedett. Nem indulhat a kis versenyén.

-          Oh, jaj. Megvizsgálta már orvos?

-          Most fogom hívni az orvost.

-          Ok. Felhívnál majd, hogy mi a baja?

-          Persze. De most picit odaadom. Nagyon akar veled beszélni.

-          Én is vele. Csók.

-          Szia. – mosolyogtam. Odaadtam Maxinak, majd kimentem és felhívtam a másik telefonomról a dokit. Megígérte, hogy fél óra és itt is lesz.

Mikor a doki megvizsgálta megállapította, hogy egy kis torokgyulladás. Adott gyógyszert, majd elment.

 Leültem az ágyra. Nagy szemekkel nézett rám a kis porontyom. Ezek a szemek. Pont úgy tud nézni, mint…

-          Anyu. Ha már nem indulhatok…

-          Mit szeretnél kis gézengúz?

-          Utazzunk el apuhoz. Monacoba. Nézni szeretném a futamot! KÉRLEK!

-          Ne nézz így… Tudod jól, ha így nézel nem tudok ellenállni.

-          Anyu! Na!

-          Jó, jó! Egy feltétellel!

-          Igen! Mi az?

-          Jó kisfiú leszel, szépen beveszed a gyógyszereket hiszti nélkül!

-          Igen! Ez oké.

-          És út közben szépen alszol. Pihenned kell!

-          Rendben. Akkor indulunk?

-          Indulunk. – sóhajtottam. Hamar összepakoltam a cuccokat, majd a kocsimba pakolva elindultunk. Ő hátul becsatolva, betakarva alukált, az ajtónak támaszkodva. Vezetés közben elgondolkodtam picit. Úgy érzem sok minden meg fog változni a hétvégén.