Fáradtan érkeztem meg Monacoba, abba a szállodába, ahol Sebiék és tudtom szerint a csajok is vannak. Pár pillanatig a garázsban, hátradőlve a székben ültem. Arra rezzentem össze, hogy valaki megkopogtatja az ablakot. Fer volt az. Fáradtan nyitottam ki az ajtót, de még bent ültem.

-          Szia. Hát te hogy kerülsz ide? Ti? Nem is mondtad, hogy jöttök. – nézett az alvó pöttömkére.

-          Maxi rábeszélt. Jöttünk.

-          Elfáradtál. – állapította meg, majd végigsimított az arcomon. Kissé felsóhajtottam.

-          Ne Fer… Mark ha megtudja…

-          Mark… Hát… Igen… - terelődött el a tekintete. Értetlenül pillantottam rá.

-          Mi van vele?

-          Semmi.

-          És akkor az a Rob hastánc! – hallottuk meg Ema, Noncsi és pár ismert pilóta hangját, nevetgélésüket.

-          Css! – szólt rájuk Fer. Idejöttek.

-          ÁÁÁ! Era! Ti itt?

-          Maxi lebetegedett.

-          Jaj, az én tündérbogaram? – rémült meg Noncsi. – Estére hadd raboljuk el, kérlek! – nézett rám boci szemekkel.

-          Többes szám?

-          Őőő… - Kimire pillantott, aki szintén boci szemezett.

-          Mi hadd lopjuk el! Kérlek! – Ema.

-          De…

-          Naa!  Lécci!

-          Ema… - köhögött Nico és sokat sejtetően nézett Ema-ra.

-          Azt hiszem, Nico mást tervezett estére. – kuncogott Kims.

-          Én is azt hiszem…

-          NA jó. Marad akkor Noncsi, ha ti nem óhajtotok más elfoglaltságot mára.

-          Mára mi csak a kis herceget szeretnénk ápolni! Igaz? – rúgta bokán a finn szőkeséget.

-          Igaz!

-          Jó, legyen. – kiszálltam a kocsiból. Kims vitte fel a karjaiban Maxit. Noncsi pedig Maxi kis bőröndjét vitte. A többiek is elindultak, csak Nando állított meg a kocsi mellett.

-           Szeretlek Erika. Nagyon.

-          Ne mondd ezt! Nem szabad… - közel hajolt hozzám és megcsókolt. Elsőre visszacsókoltam, majd eltávolodtam tőle és a könnyeimmel küzdve rohantam be a hotelbe. Megkérdeztem Mark szobájának számát, de ekkor Mark jött be a bejáraton egy barna hajú lánnyal. Aggódó tekintettel nézett rám, elköszönt a lánytól, aki elkérte a kulcsait, majd felment. Elém lépett.

-          Azt hiszem, beszélnünk kell. – mondta fájdalmasan.

-          Ebben egyet értünk.

-          Gyere.

Felmentünk a szobájába és elkezdett beszélni. Hosszasan mondta és mondta, majd a végére ért.

-          Sajnálom Erika. Én… Nem tudom mi ütött belém. Szerelmes lettem abba a lányba és… már rég beszélni akartam veled. Bűntudatom van. – hajtotta le a fejét.

-          Mark. Ne legyen bűntudatod. Én azt hiszem hasonló cipőben járok.

-          Fernando szeret téged. Megváltozott tényleg. Menj vissza hozzá.

-          Még meggondolom. Neked viszont sok boldogságot. Remélem összejöttök.

-          Remélem. Bár, kinek kéne egy ilyen srác, mint én?

-          Ne legyél önbizalom hiányos. Vesd be magad te torpedó!

-          Azért remélem barátok még megmaradunk.

-          Szerintem mindig is azok voltunk. És azok is maradunk.

-          Köszönöm. – ölelt meg.

-          De én most megyek akkor…

-          Rendben. Szia. Jó éjt!

-          Neked is.

Kiléptem, majd pár lépésre az ajtótól nagyot sóhajtottam. Megfordultam és Fer állt ott. Csak nézett rám szomorkásan. Azt hiszem döntöttem. Odaléptem hozzá.

-          Fer. Tudom, hogy most…

-          Css! Ne beszélj! – kérte, miközben mutatóujját a számra rakta. Közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Pár pillanatig még furcsa volt, de aztán átadtam magam az érzésnek és teljesen belelendültünk a csókcsatákba. Felkapott, mire felkuncogtam, majd megindult csókok közepette az ajtaja felé.