Leültünk az asztalhoz. Ana körülöttünk tevékenykedett.

-          Nando. Na. Hadd maradjunk.

-          De miért? – kérdezte suttogva. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki.

-          Megismerni jobban a szüleid. – pillantottam az ablak felé. Az apukája épp füvet nyírt. Maxi is érdeklődve pillantott ki.

-          Miért nem hiszem el ezt teljesen?

-          Én nem tudom. – néztem rá angyalin.

-          Apu. Mit csinál a papa?

-          Füvet nyír.

-          Kimehetek segíteni neki?

-          Nem. Most reggelizel szépen. – tápászkodott fel Nando. – Neked hozhatok valamit?

-          Tejet kérnék.

-          Oké. Hozom. Kisfiam. Csüccs le az asztalhoz.

-          De én nem akarok apu. – nézett rá boci szemekkel.

-          Neem? Te nem félsz a szörnytől, aki elkapja az engedetlen kisfiúkat? – lépkedett közelebb hozzá. Maxi nevetve megfordult és menekült előle. Nando utána.

-          Fiúk! Ne futkossatok!

-          Ááá! Anyu! Szólj rá!

-          Nem szól rád anyu! – kapta el, majd a kanapéra lerakta és csikizni kezdte. Nagy kacagásban tört ki Maxi. Közben láttam, hogy Ana is figyeli az eseményeket. Halvány mosoly jelent meg az arcán, de mikor meglátta, hogy figyelem, egyből visszavette azt a makacs anyuka szerepet.

Miután a fiúk kinevették magukat megreggeliztek. Maxi Fer ölében üldögélt és eszegetett, miközben néha-néha Fer szájába is tuszkolt egy kis sajtot, paprikát…

Délután Ana megnyírta picit Nandot. Egy kis hajat félre is tett a DNS teszt miatt. Nando összepakolt és másnap reggel elindult Svájcba. Mi nagyrészt José-val beszélgettünk nagyon jókat. Nagyon rendes.

A TV előtt ültünk és a Verdák-at néztük. Maxi kedvéért. Ana kint volt a konyhában.

-          Értem. És akkor nem Villám McQueen fog nyerni?

-          Nem! Segít a kék kocsinak. Mert a zöld gonosz. De Villám McQueen a legjobb.

-          Értem. – bólintott komolyan José.

-          Te kinek szurkolsz? Te is Villámnak, igaz?

-          Hát… Ez jó kérdés pöttöm.

-          Neki szurkolsz! – erősködött Maxi. José beleegyezően bólintott.

-          Nagyon hasonlít az apjára. – nézett rám.

-          Egyet értek. Olyan elszánt, makacs kis öszvér. Imádja a versenyzést.

-          Örülök, hogy egymásra találtatok.

-          Én is. Remélem többé semmi nem szakít el bennünket.

-          Nem fog. De abban a DNS ügyben nem értek veled egyet. Ne menj bele. Nyíltan látszik, hogy Fer az apja.

-          De ha Ana ebbe nyugszik bele.

-          Makacs asszony, de ha rájön, hogy butaságot követett el, akkor bocsánatot kér. Hidd el.

Bólintottam és néztük tovább a mesét. Közben nem is sejtettük, hogy Fer anyukája mit is tervezget épp a konyhában. Az a csapda, amibe én lelkesen ugrottam bele…