A vörösök épületébe belépve láttam, hogy apa mennyire élvezi, hogy itt lehet. A srácokkal nagy vidáman beszélgetett egy hátsó asztalnál. Jó így látni. Eszembe jutott egy nagyon régi emlék.

6 éves voltam kb és apa elvitt magával az évadzáró Brazil Nagydíjra. Az volt az első olyan futam igazán, amit élőben láttam a helyszínről és emlékeim is vannak róla. Még Berni Ecclestonenal is összefutottunk. Azt mondta nekem, hogy reméli, láthatja még egyszer az én nevem egy futamon. Azt a futamot nagy meccsben Kimi Räikkönen-nel aki akkor már 2X-es bajnok volt, apa nyerte meg és így a VB cím is apa kezében landolt. 7X-es VB lett, így beérte Schumacher rekordját. Utána még szerzett pár VB címet, majd visszavonult, hisz nem akarta, hogy úgy kelljen visszavonulnia, hogy megverték.

Apának épp valami adatokat mutattak meg. Odamentem és félig-meddig belelestem én is. Az egyik szerelő érdekesen nézett rám. Rá mosolyogtam, mire visszamosolygott, majd nekem is a kezembe nyomott egy adag papírt. Leültem és elkezdtem tanulmányozgatni. Nem értettem teljesen mindent belőle. A srác leült mellém. Elkezdett magyarázni dolgokat. Figyeltem rá, majd memorizáltam. Ebben a pillanatban lépett be Jaime Alguersuari. Ő is a Ferrari pilótája volt és szerzett is 2 VB címet Vettel mellett. Apával pacsiztak egyet. Ekkor felém nézett apa. Meglátta a kezemben a papírokat. Azonnal jött és kikapta a kezemből.

-          Na! Ezt miért apa?

-          Ne elemezgesd. Nem értesz hozzá.

-          És nem is akarod, hogy értsek hozzá!

-          Mivel nem…

-          Női sport. Ezt már párszor hallottam tőled.

-          Ne vitatkozz itt.

-          Nem vitatkozok. Most jobb, ha megyek is. Majd találkozunk.

Felpattantam, majd immár kint a friss levegőn dühöngtem. Leültem egy padra, majd nézegettem ezt az úgy vágyott világot. A fotósok épp a pár pilótát kapták lencsevégre, akik focizgattak. Néhány riporter még épp pár fontos felvételt, beszédet rögzítettek az operatőrökkel. A szerelők vidáman és önfeledt mókásan beszélgettek egymással kisebb csoportokban. Kell nekem ez a világ.

Gondolatmenetemből egy imént még ázott verébként Álló pilóta közeledése ejtett ki. A pilóta frissen, üdén és vigyorogva közelített, majd amint a padhoz ért lazán leült mellém. Csendben nézelődött ő is. Én nem szólaltam meg. Fél szememet rajta tartottam. Egész jó képű. Szeme sötét, haja szőkés, mosolya pedig olyan, amitől egy átlagos, mondom ÁTLAGOS lány olvadozva folyna szét, ha rá villantja. Csak jelzem, én cseppet sem vagyok átlagos, tehát nem fogtok engem olvadozni látni. Főleg, mivel a viselkedése kevésbé sem olyan, amivel levenne a lábamról. Beképzelt, hím soviniszta nőcsábász. Kell ez nekem? Nem!

-          Nos. – szólalt meg.

-          Nos? – kérdeztem vissza. Felém fordult és elmosolyodott.

-          Nem gondoltad meg magad? Nem bánnád meg.

-          Köszönöm az ajánlatot, de tuskókkal nem kezdek.

-          Hm. Egy igazi vadmacska. Örülnék, ha nekem dorombolnál, cicus.

-          Hm. Igazán? Jól jegyezd meg…

-          Niko. Niko Räikkönen.

-          Áh. Räikkönen? Már értem! Szóval, Niko. Semmi közöd hozzá, milyen vagyok. Nem dorombolok, főleg nem neked, és nem vagyok cicus.

-          Bírom, hogy visszautasítasz, 2-szor. De ez után nem mondasz nem-et! – és felállt, felrántott, majd megcsókolt szenvedélyesen…