Másnap korán keltem. Azonnal lesiettem és megnéztem megjött-e már a mai újság. Nem jött meg. Tehát figyelnem kell. Úgy döntöttem addig csinálok reggelit. Palacsinta jó lesz! Nekiláttam tehát. Hamar megvoltak, azonban jött a mániám! A díszítés. Imádom díszíteni az ételeket! Megszórtam porcukorral, epret is raktam mellé, diót… Minden jót!

-          Jó reggelt! – jött apa és adott egy puszit.

-          Jó reggelt. Csüccs le az asztalhoz! Mindjárt reggeli.

-          De jó. – ment ki a konyhából. Persze előtte az egyik diót ellopta a tányérról. Ráütöttem a kezére, de ő csak nevetve elment. Anyu is lejött.

-          Jó reggelt anyu!

-          Jó reggelt leányzó! Hát te reggelit csinálsz?

-          Aha. Hogy nektek ne kelljen. Pihinap. – pislogtam.

-          Ajaj. Mi rosszat tettél, amiért most jó vagy. Apádtól kell megvédjelek?

-          Nem! Rosszat? Én?

-          Te!

-          Fogd be öcskös! – nevettem.

-          Palacsinta! – nyúlt érte. Ráütöttem kezére.

-          Hé! Irány az asztal! NE lopd el! Majd az asztalnál egyél!

-          Jó, jó… - indult el, de visszafordult és az epret elcsórta.

-          Hogy az a! Menj a…

-          Gyerekek! Ne veszekedjetek!

-          De ellopta!

-          Mi ez a vita? – jött be apa, kezében az újsággal. Épp lapozgatta. Anya adott az arcára egy puszit, majd kiment. Apa az ajtófélfának dőlt. Hirtelen megpillantottam az újság hátoldalán saját magam fotóját, és azt a híres cikket. Bokán rúgtam Beto-t, aki értetlenül nézett rám, majd az újságra mutattam. Megértette mi a gond.

-          Apa. Mi jót olvasol?

-          Híreket fiam.

-          Megkaphatom?

-          Majd ha kiolvastam. – lapozgatta. – Azta! Ez nem igaz! A Real-t megint elverte a Barca.

-          De szörnyű. – ingatta a fejét Beto. Ő Barca drukker. – Megkaphatom?

-          Nem! Türelem! Mi ilyen fontos?

-          WC-re kéne mennem. – toporgott a látszat kedvéért.

-          Bocs. Nem adom. – lapozott még egyet.

-          ÁÁÁ! Jajj! – kiáltottam fel és összegörnyedtem. Ijedten néztek rám. Apa ledobta az újságot.

-          Mi történt? Fáj valamid?

-          A hasam. Nagyon! – szipogtam.

-          Én… Gyere! Felviszlek! Beto! Hívd a mentőket!

-          De mi a számuk?

-          Jajj, te… - apa a hűtőszekrényhez fordult. Beto-hoz fordultam.

-          Dugd el a pokol mélyére! – mutattam az újságra. – ÁÁÁ! Fáj!

-          Majd megkeresem apa!

-          Jó! Gyere leányzó! Feküdj le valahova… - kísért apa. Milyen jól tudok színészkedni…