Az elkövetkezendő napok hasonlóképp teltek, csak jobban ügyeltünk rá, hogy ne tudjon apa rájönni a tesztre. Szerencsére kezdett lecsengeni a téma a sajtóban. Én sportriporterként jártam a futamok helyszíneit. Nico-val való találkozások folyton veszekedéshez vezettek. Egy ilyen hétvége után tértem haza. Fáradtan léptem be.

-          Megjöttem! – kiáltottam. A konyhában találtam meg apát, anyát és Beto-t. Beto épp az asztalnál ült. Rám nézett.

-          Megjött a ház Hercegnője? – fordult meg apa. Rosszat sejtettem. Beto-ra néztem, aki ingatta a fejét fintorogva.

-          Apa? Valami baj van?

-          Hol voltál? Épp versenyről jössz, vagy esetleg magad is versenyeztél?

-          Apa…

-          Ezt meg tudod magyarázni? – vágott le elém egy újságot, amin a tesztemről volt pár kép.

-          Apa… Ez úgy volt, hogy…

-          HOGY? – kiáltotta.

-          Édes. Nyugodj le. – kérte anya. Apa az ajtó felé mutatott. Elindultam.

-          NEM TE! Beto. Kedvesem. Kifele!

Anya és Beto kimentek. Beto még súgott egy Sajnálom-ot.

-          Apa. Hallgass meg!

-          NEM! Megmondtam világosan, hogy nem akarlak olyan kocsikban látni téged!

-          Az én életem! Apa! Miért akarod az ÉN életemet is irányítani? Törődj magaddal, anyával! Felnőtt vagyok!

-          Egy éretlen kis csitri!

-          Nem bírod elviselni, ha felnőtt vagyok!! HA nem óvhatsz meg mindentől! Apa! Én akarom ezt! Ez az álmom! A Véremben van a száguldás! Hisz tőled örököltem!

-          Nem akarom, hogy versenyezz!

-          Márpedig az lesz! Versenyezni fogok!

-          Ha azt teszed…

-          Elég! Mi a francért nem tudsz leszállni rólam? És Beto? Neki miért engeded?

-          Mert ő fiú!

-          Áhá! Már itt tartunk? – hörrentem.

-          Elég legyen! Felejtsd el ezt az egészet, és én is elfelejtem! – fogta meg az újságot és gyűrte össze.

-          Nem apa! Versenyezni fogok! Ha mellettem állsz, ha nem!

-          Ez esetben szabad előtted az út! – nézett rám.

-          Igen? Rendben! Szia apa!

Idegesen mentem kifele. Beto állított meg.

-          Hova mész?

-          El! Apa nem enged versenyezni! Márpedig én elindulok a versenyzés útján! Nem lesz senki az utamban! Önző leszek és egyszer most az álmaim követem!

Megölelt a tesóm, majd anya is. A kezembe nyomott egy kis pénzt.

-          Szállj meg a közeli hotelben. Beto elvisz neked pár cuccod.

-          Köszönöm! – öleltem meg anyát és kiléptem a házból. Fájdalmasan néztem vissza rá.