Ez volt a múlt. Ezek történtek velünk. 2 napig voltunk a roncsok alatt, mire megtaláltak. Szerencsére Niko-nál volt étel és ital. A megmentésünket pedig már elmeséltem.

A korházban ébredtem fel egy fehér ágyban. Apa és Niko voltak bent. Niko hátrébb ült. Apa a kezem fogta.

-          Jó reggelt. – köszöntem halkan.

-          Kicsim. Jó reggelt. Hogy vagy?

-          Jól. Nem látszik?

-          De. – mondta apró mosollyal. – Sajnálom. Felejtsük el a vitánkat kicsim.

-          Vitatkoztunk mi valaha is? – kacsintottam rá, majd a lábamba fájdalom hasított.

-          Szerzek orvost. – adott a homlokomra puszit. Niko csak nézett tovább rám.

-          Nem jössz ide? – kérdeztem halkan Niko-t.

-          Itt is vagyok már. Nagyon fáj?

-          Nem. – szűrtem fogaim között.

-          Látom, hogy fáj. – sóhajtott.

-          Dokik mondtak valamit a lábammal kapcsolatban?

-          Nekem nem. – ingatta fejét.

-          Miért volt ez a robbanás?

-          Kiderült, hogy a pincében gázszivárgás volt. Ott robbant fel valami. Valamik. Aztán a hotel összedőlt.

-          Juj. És sok sérült van?

-          Szerencsére nem. A csapatok buliztak. Kevesen voltak fent a hotelben.

-          De jó.

Ekkor lépett be a fehérköpenyes és apa. Meg pár ápoló. Egy gyors vizsgálatot csináltak.

-          És a lábam? – kérdeztem a dokit.

-          Brigi. Egy jó ideig mindenképp ágynyugalom.

-          Ágynyugalom? Meddig?

-          Pár hónap. Gyógytorna lehet, de nagyon sérült a lába.

-          De én nem bírok hónapokig ágyban feküdni! Mit csinálnék? – ültem fel. Niko visszanyomott.

-          Kicsim. Nyugodj le. – suttogta apa is.

-          Apa! Te sem bírnád, ha hónapokig feküdnöd kéne! – zokogtam. Hozzám lépett és megölelt.

-          Megoldjuk! Nem lesz gond! Hazajössz és otthon meggyógyulsz. Csinálok neked paella-t.

Szipogva bújtam hozzá. Hiába a családi környezet, hiába a finom ételek, én meg fogok bolondulni, ha nem kelhetek fel! Soha nem bírtam a punnyadást egy helyben, nem hogy hónapokig. Ez nekem nem fog menni!