Az este nagy részét átforgolódtam. Már ha tudtam volna forgolódni a lábamtól. Annyit tudni kell rólam, hogy nem tudok a hátamon fekve aludni. Bámultam tehát a fehér mennyezetet. Már látom az előttem levő időszakot. Ágy, ágy és ágy. Csúcs, nem?

3 nap elteltével hazaindultunk apa magángépével. Az útra én személy szerint nem nagyon emlékszem. Szinte végig aludtam az egészet. 2X keltem fel de egy kis ivászat és kaja után ismét Álomvilágban termettem.

Egy valami nyugtatott végig. Hogy Niko fogta a kezem és egy pillanatra sem engedte. Élénken része volt ugyan a társalgásnak, hiszem apa és az ő apukája, Kimi hatalmas beszélgetéseket folytattak le a régi szép időkről. Amíg ébren voltam épp azt ecsetelték, hogy bezzeg ők… nem úgy mint a mostani fiatalok. Niko éles ellenkezésbe kezdett, de ketten leszavazták.

Hazaérve Beto jött ki a taxi elé. Azonnal átölelt.

-          Nővérkém. Úgy aggódtunk érted! Hogy vagy?

-          HA nem fujtasz meg öcskös egész jól lennék. – hörrentem.

-          Hehe. A humor még a régi. Niko. – fogott vele kezet és Kimivel is.

-          Gyere! – vett fel a taxiból Niko a karjai közé. – Bevihetem a hercegnőm a szobájába?

-          A börtönömbe! – helyesbítettem.

-          Akkor nem szőke herceg leszek, hanem börtönőr? – lépkedett fel velem a lépcsőn, majd próbálta kinyitni a bejárati ajtót.

-          A börtönőr sokkal izgalmasabban hangzik. – nevettem fel, miközben az ajtót kinyitottam.

-          Jaj, ne! Én még kiskorú vagyok! Megrontotok! – nyüszítette öcskös.

-          Te már rég romlott személyiség voltál, drága öcsi!

-          Volt kitől tanulnom!

-          Fer! Mikre neveled a gyerekeid! – vágta hátba apát Kimi.

-          Nem én tehetek róla!

-          Apa! – kiáltottunk. Ő megforgatta szemeit.

-          Megérkeztetek végre? Kislányom! Hogy vagy? – jött anya és puszilgatott meg.

-          Semmi komoly. Jól vagyok. Mi finom lesz?

-          Paella. Apád kérte, hogy az legyen.

-          Mit szerettek ti abban? – fintorgott Kimi.

-          Ne aggódj. Van neked félre téve ital. Gondoltunk rád.

-          Imádlak Fer!

-          Én most felviszem akkor Brigit. – indult el velem fel Niko a szobámba.

Beérve óvatosan lerakott az ágyra.

-          Kényelmes így? Hozzak valamit?

-          Magadat! – húztam közelebb és megcsókoltam. Nem ellenkezett. Mikor elváltak ajkaink a csodás szemeivel fürkészett engem. Kezei a combom simogatták.

-          Szeretlek nézni téged.

-          Niko. Akkor most mi van?

-          Mi lenne? – mosolygott sunyin.

-          Járunk?