Az ébredés nem volt túl kellemes, főleg az iszonyatos gyomorfájás miatt. Így nem sűrűn érezte magát, és remélte nem is fogja az elkövetkezőkben. Persze magának köszönhette ezt is.

Péntek volt és szabadedzés a forma 1-ben. Így nem is remélte, hogy elkerülheti a pasikat. Nem volt kedve egyikhez sem… tudta, hogy Nico haragszik rá, mert hiú reményeket ébresztett benne, aztán faképnél hagyta, Kimit meg simán hülyének nézte…

Ilyen gondolatokkal a fejében indult újra dolgozni. A hangulatát tükröző fekete és szürke szemfestéket használt, körmét feketére lakkozta, száját pedig sötétlilára festette. Legszívesebben még a haját is befestette volna.  A ruhája is fekete volt. Rövid, kissé áttetsző, vékonypántos és lefelé bővülő, olyan kismamaruha fazonú volt, magas sarkú fekete szandállal. Így érkezett meg a reggeli megbeszélésre, épp az utolsó pillanatban esett be. Márk úgy tett, mintha nem is vette volna ezt észre.

A szokásos hajtás volt ma is, Zina is alig látszott ki a munkából, de legalább Márk a munka részével meg volt elégedve. Zina elmélyülten jegyzetelt menet közben a büfé felé tartva, mikor észrevette a vele szembe jövő srácot. A kis kölyök volt, és valamiért nagyon vigyorgott rá. Zina először hagyni akarta az egészet, de csak nem bírta megállni szó nélkül, így meg is szólította, mikor mellé ért a srác:

- De jó kedved van. Vagy csak rajtam nevetsz ilyen jót?- kérdezte gúnyosan.

A srác rögtön abbahagyta a mosolygást, de azért kedvesen válaszolt:

- Dehogy rajtad, inkább neked… látom elég rosszkedvű vagy, és gondoltam hátha átragad rád is a jókedv.

- Ezt most komolyan is gondolod?- kérdezte a homlokát ráncolva a lány.

-       Igen.

-       Végre van még egy olyan naiv ember, mint én.- mondta Zina megkönnyebbülten.

-       Mért?

-       Na azért nem vagyunk olyan jóba, hogy hosszabban beszélgessünk.- emlékeztette a lány.

-       Vagyis csak te nem vagy velem olyan viszonyban.

-       A lényegen nem változtat.

-       Na jó, akkor csak annyit, hogy én a helyedben nem mennék be a büfébe.

-        Melyikük miatt?

-       Mindkettőjük miatt.

-       És szóba állnak egymással?

-       Az túlzás. Szerintem inkább „ölni” akarják egymást.

-       Nem túlzol?

-       Sajnos nem…

-       De akkor…

-       Maradj ki belőle, vagy tényleg ennyire érdekel, mi van velük?

-       Igen érdekel!- jelentette ki Zina.

-       Akkor megyek veled.- mondta Sebastian és a lány után sietett, aki már a büfé felé tartott.

Éppen jókor érkeztek, mert a két srác, már elég hangosan osztotta egymást, és Kimi már mozdult is Nico felé… Zina eldobva a cuccait szinte bevetődött a két srác közé, akik megmerevedtek, és csodálkozva nézték a közéjük toppant lányt.

-       Mit keresel itt?- kérdezték egyszerre.

-       Hát azt én is szeretném tudni.- jegyezte meg Zina,- de azt hittem felnőtt emberek vagyunk és meg tudjuk beszélni a dolgokat.

-       Te prédikálsz nekünk?- kérdezte Kimi lenézően.

-       Nem, nincs jogom, csak reméltem ti normálisabbak vagytok nálam…

-       Jé, van önkritikád?- kezdte Nico is.

-       Te beszélsz? Kihasználtad a helyzeted és visszaéltél vele, hogy te parancsolsz nekem!- osztotta ki Zina.

-       Neked pedig tetszett.

-       Mert nem tudtam, mire megy ki.

-       Utólag bármit mondhatsz.- mondta Nico legyintve.

-       Jól van, akkor essetek egymásnak, ha úgy jobb!... csak azt nem értem, ha velem van bajotok, mért nem velem rendezitek?- kérdezte Zina, miközben eltávolodott a két sráctól.

A válaszukat meg sem várva hagyta ott őket. Csak a lift előtt állt meg. Nagyot sóhajtott, és a fenébe kívánta az egész forma 1-et. Ekkor bukkant fel Sebastian. Majdnem nekitámadt, hogy mért koslat utána, de aztán meglátta az otthagyott cuccait a srácnál. Hálásan nézett rá.

- Ennyi?- kérdezte szomorúan a srác.

- Köszi. Ennyi.

- Hát akkor remélem a kevésbé „idiótát” választod!- mondta, majd elindult vissza a büfé felé.

Magányra és egyedüllétre volt szüksége, ezért elvonult a külvilágtól. Pár napja fedezte fel a helyet hazafelé menet. Egy elhagyott erdei lak volt, pár kilométerre a pályától. Csak egy kis helyiségből állt. Leült az egyetlen székre és a kezébe temette az arcát. Nem sírt csak sóhajtozott. Attól félt, hogy vége lesz a hétvégének, és nem jutnak előre, és úgy mennek a srácok tovább, hogy nem tisztázták a dolgokat. A legnagyobb baj viszont az volt, hogy ő maga se tudta mit akar. Vagyis, hogy kit akar. Tudta, de legalább is sejtette, hogy Nico, csak a külsőségekre hajt, Kimi viszont túl érzékeny volt hozzá. És ott volt a mindig jókor felbukkanó kölyök, Sebastian. Őt nem tudta hova rakni, és jelenleg nem is akarta. És az örök, nagy szerelem: Márk.

Próbált belegondolni abba, milyen élete lehet, ha hosszabb távú kapcsolata lenne valamelyikükkel… állandó utazás, sajtó, média… nem hagynának nekik nyugalmat… ő nem így akarta a hírnevet. Ha valaha is lesz családja, nem engedi, hogy a nyilvánosság középpontjába kerüljenek.

Megfogalmazódott benne egy elhatározás. Szüksége van valakire, aki csillapítja a vágyait, és megadja, amire éppen vágyik, de csak egy estére, mert nem akar kötődést, és búcsúzást.

Zina visszatért a „valóságba” és folytatta a szervezést, elég jól haladt, hála a jó rábeszélő képességének. Annyira belemerült, hogy már csak arra lett figyelmes, hogy sötétedik odakint. Összepakolta a cuccait és kiment a kocsijához. Ekkor csörgött a telefonja. Nico hívta.

-       Hello, mond!

-       Szia, megvagy még?- kérdezte kissé aggódva.

-       Dolgoztam, mért?

-       Nem láttalak a büfé óta.

-       Azt hittem örülsz neki.

-       Igen, haragszom rád, és csalódtam benned, de most hivatalos ügyben hívlak.

-       Igen?

-       Igen. A holnap esti gáláról van szó. Szóval bármi is történjen, vagy ne történjen, szeretném, ha velem jönnél!

Ez a kijelentés meglepte a lányt, de igyekezett normálisan válaszolni.

-       Mért nem utasítasz inkább?- kérdezte durcásan.

-       Hát rajtad aztán nem lehet eligazodni…- jegyezte meg a srác.

-       Rajtam nem?- kérdezte értetlenül Zina.

-       Nem én hagytam magam elcsábítani.

-       Nem értesz meg te sem, és Kimi sem.

-       Talán, mert nem is próbálod elmondani, mi van.

-       Talán nem is akarom. Nico nincs szükségem rád, és neked se rám, csak véletlenül épp melletted voltam, mikor rádjött a flörtölhetnék…

-       Na ilyen választ se hallottam még… és Kimi?

-       Pillanatnyi fellángolás volt, ne aggódj!

-       Akkor ennyi? Mármint ezért volt minden? Sok hűhó semmiért?- kérdezte komoran a srác.

-       Úgy látszik.

-       És erre mikor jöttél rá? Mielőtt egymásnak estünk Kimivel, vagy még előtte?

-       Mennem kell, mert késésben vagyok… és ne aggódj, veled megyek holnap, ígérem.

Azzal Zina bontotta a vonalat és ki is kapcsolta a telefonját.