– Öt perc múlva a reptéren vagyunk! – figyelmeztetett Christian.

– Annyi idő elég lesz. Szia, Anya! – váltottam magyarra. A kocsiba szálláskor jutott eszembe, hogy nem ártana szólni szüleimnek a változásról.

– Szia, Kicsim! Mi újság? Milyen volt Santo Domingo?

– Nagyon szép hely! Rengeteg képet készítettem! Anya, azért hívtalak, hogy repülhetek egyből Törökországba is. Nem baj, ha nem megyek haza?

– Felnőtt vagy, el tudod dönteni, mit szeretnél. De Kanadába ugye, már nem mész?

– Persze, hogy nem! Hiszen hétfőn szóbeli!

– Rendben. Mikor jössz haza?

– Egy hét múlva, hétfőn. Úgyis beszélünk még addig.

– Persze.

– Most le kell tennem! Köszi, és szeretlek!

– Jó-jó! Érezd magad jól és vigyázz magadra!

– Oké, puszi!

– Puszi, szeretlek!

A taxi begördült a reptér felé, mi pedig fizetés után bevártuk a többieket, majd megindultunk a ránk várakozó Red Bull magángép felé.

– De ruhám még mindig kevés van – vigyorogtam a mellettem haladó Jaimére. Nem reagált rá, csak egy puszit nyomott a fejemre. – Na! Ezt most muszáj volt? – méltatlankodtam halkan.

– Mi a baj? – kérdezte meglepetten.

– Kisebbségi komplexusom lesz, ha mindig érezteted velem, milyen pici vagyok! – válaszoltam durcásan, mire elnevette magát. Morcosan öltöttem rá nyelvet.

– Vigyázz, leharapom! Különben nem tudom, mi bajod. Így vagy tökéletes! – ölelte át a derekam. Valójában nem voltam valami apró a 169 centimmel, mégis volt köztünk egy fej különbség.

– Kiskorodban húztak téged, hogy így megnőttél?

– Nem tudok róla, Picúr!

– Létra! – vágtam vissza.

– Törppilla!

– Égimeszelő! – suttogtam az ajkaira, mielőtt még megcsókolt volna.

– Gyerekek, igazán nem akarok zavarni…

– Akkor ne zavarjon, Mr. Horner! – vigyorogtam rá, miután ajkaink elváltak. Válaszul kaptam egy csúnya pillantást, majd Christian fejcsóválva állt tovább.

– Maradjunk így örökre! – tartott vissza Jaime, szorosabban ölelve, és belecsókolt a nyakamba, amitől megborzongtam. Sóhajtva túrtam bele a hajába, aztán finoman húztam hátrább a fejét, hogy megcsókolhassam.

– Mr. Alguersuari, Miss Károlyi, nem érünk rá! – Franz Tost figyelmeztetése megtette a hatását, s, ha kelletlenül is, de felszálltunk a gépre.

— A szobafoglalás után elmehetnénk vásárolni neked – ajánlotta Szerelmem.

— Ezt most komolyan felajánlottad? – csodálkoztam, és a homlokára tettem a kezem, mintha azt nézném, lázas-e.

— Most miért? – hajolt el.

— Férfiak és a vásárlás?

— Talán nem halok bele. Ha kárpótolsz.

— Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében – suttogtam az ajkaira.

— Milyen szobát szeretnétek kapni? – tudakolta a hotel bejáratában Mr. Tost. Jaime kérdőn pillantott rám.

— Közöset, ha lehet – mosolyogtam Szerelmemre, mire egy pajzán vigyor volt a válasz.

A lakosztály egyszerű volt. Fehér falak, világos barna franciaágy rengeteg párnával. Előtte fából készült dohányzóasztal, bal oldalt a fal mellett LCD tévé, az ágy mellett éjjeli asztal.

— Kedvesem, indulhatunk Isztambul felfedezésére? – nyújtotta felém Jaime a karját.

— Természetesen, Drágám! Azt hiszem, Jensonnek is szólnom kellene – gondolkodtam el, miközben lelépcsőztünk.

Este értünk vissza, négy, teletömött szatyorral. Mint kiderült, a Toro Rossos pilóták is jogosultak a Red Bullt támogató márkaboltokban való ingyenes vásárlásra, így utunk főleg a Puma és Pepe Jeans butikokba vezetett.

— Igazán büszke vagyok rád! – léptem be a lakosztályba. – Egy rossz szavad sem volt!

— Veled könnyű vásárolni – dobta le a cuccokat a földre, és húzott magához egy hosszú, érzéki csókra. Percek múltán húzódtunk, mikor már nem kaptunk levegőt.

— Kitalálom, miben menjek vacsira – bontakoztam ki az ölelésből, és két szatyorral bevonultam a hatalmas fürdőbe. Végül az egyik Pepés szerzemény mellett döntöttem. Megfésülködtem, majd leengedett hajjal léptem ki, tekintetemmel Jaimét keresve.

Az étterem, az egész hotel pangott. Mikor ezt megemlítettem, tudtam meg, hogy a hétvégi nagydíj idején az egész épületet a csapatok lakják.

— Holnapra híre megy, hogy már itt vagyunk. Reggelre minden lesifotós itt fog minket várni.

— Remek – húztam el a szám. – Egy nap nyugtot sem hagynak.

— Hey, Kislány, ne most hátrálj meg! – biztatott Victor.

— Nem fogok – biztosítottam.

— Ez a beszéd! Meg fognak pukkadni! – kacsintott Felix.

Halk neszezésre ébredtem. Ásítva fordultam meg Jaime ölelésében, fejemet a mellkasára hajtva.

— Jó reggelt! – puszilta meg a fejem búbját.

— Ühüm. Fent vagy? – néztem fel, az arcára hunyorogva.

— Egy ideje. De aludj csak, korán van még.

— Mi ez a lárma? – fészkelődtem, s végül már teljesen hason feküdtem, félig Szerelmemen.

— A média nem alszik. Fél órája már biztos a bejárat előtt állnak. Hallottam, mikor megjött a csapat másik fele, illetve a Red Bull is.

— Hm. Itt van Sebi?

— Ahan. Elég hangosan próbálták interjúra bírni.

— Szegény. Velünk is ezt fogják csinálni?

— Valószínű. Kihasználjuk még ezt a szabadnapot, vagy inkább maradjunk? Azt hallottam, van a hotelnek külön strandja.

— Uszoda? Csúszdával, mg pezsgőfürdővel, nagyközönség nélkül? Hm, azt hiszem, elcsábultam! – vigyorogtam Jaimére, és megpusziltam az állát.

— Csak ennyi?

— Telhetetlen! Megyünk reggelizni? – keltem fel mellőle.

— Pizsamában?

— Én ruha nélkül gondoltam, de akár pizsiben is mehetünk.

— Te direkt húzod az agyam! – pattant ki a takaró alól, és kapott el, átölelve a derekam. Nekidőltem a mellkasának, közben ő a pólóm alá nyúlva cirógatta a hasam, aztán hosszú, érzelmes csókban forrtunk össze. Sóhajtva húzódtunk el, mikor kopogtak az ajtón.

— Nem nyitjuk ki! – szorított magához Jaime, és ajkaink már majdnem ismét táncra keltek volna, mikor újra kopogtak, ezúttal türelmetlenebbül.

— Felöltözöm – súgtam Szerelmem puha ajkaira, aztán az ölelésből kibontakozva léptem a bőröndhöz, és az első kezem ügyébe kerülő cuccokat kivéve, bevettem magam a fürdőbe. Közben Jaime beengedte korai vendégünket, hallottam, mikor köszönnek egymásnak. Villámgyorsan öltöztem át, majd hidegvízzel megmostam az arcom, megfésülködtem, és már csatlakozhattam is a nappaliban beszélgető Jaiméhez és edzőjéhez.