A látvány ami elénk tárult, örök élmény marad, el is raktároztam az emlékeimben.

Természetesen a bizonyíték kedvéért, a telefonnal le is fényképeztem, és gyorsan elküldtem emailen pár helyre. A címe „Kimi és Hector szerelme” lett.

Kimi mint Júlia áll ezúttal kis sziklakertem tetején tépázott nadrággal, Rómeó szerepében Hector, aki ugat rá mint, aki meg van veszve . Lehet hogy hiányzik a kötelező veszettség oltása? Nem emlékszem tisztán, lehet idén kimaradt.

A többiek is felettébb élvezték a látványt, hétrét görnyedve röhögtek.

Megint nem bírtam ráülni a számra. Nagy mutogatással, és hévvel elkezdtem a musicalt szavalni, persze kicsit torzított szöveggel:

- Minden szép szerelem vak!

        Ám csak így édes a holnap!

  Az ő szíve az Úré! – Kimire mutattam

        Az ővé Rómeóé! – a kutyára, majd Kimire

  Ez a vágy szíveket tép!

  Érte én meg is halnék! –mutattam Kimire, majd a kutyára.

Kész vége elszabadult a pokol, olyan tapsvihart, és nevetési orkánt kaptam, ami mindent pénzt megért. Hector mellé tipektem, hátat fordítottam Kimiéknek, majd meghajoltam a közönség felé.

-          Köszönöm, Uraim. De minden ezen szavakért illesse dicséret a musical írókat.

Kérem ismerjék meg színészeinket- Júlia szerepében az ivászat királya Kimi Raikkonent, Rómeó szerepében a mindig hűséges Hectort kutya. Köszönjük, köszönjük! –meghajoltam megint.

Megfordultam Kimi felé néztem, látszott rajta hogy ha nem jöhet le fél percen belül, ölni fog mégpedig engem.

Határozottam a szemébe néztem.

-          Igen ó szőke herceg?

-          Lennél szíves. –közölte normál hangon, de láttam a tekintetén, hogy ha nem szólok a kutyának halott ember vagyok, pontosítok nála már az voltam.

-          Hector! Ül!

Hector leült, csendben némán, ott ahol volt rá se bagózott senkire.

Kimi letápászkodott. Az arcomba mászott.

-          Igen? –mondtam unottan. - Kitalálom halott ember vagyok, ha nem lennék nő, már régen szétverted volna a fejem.

Egy árva szót se szólt, de a szemén láttam, hogy szívesen felpofozna.

-          Ne kerülj az utamba többet. - sziszegte a fogai között.

Felhúztam az egyik szemöldököm.

-          Mi van? Nekem dumálsz seggfej?

-          Elég legyen már. –ugrott közénk Heikki. – Arról volt szó, hogy megyünk versenyezni, akkor menjünk.

-          Tőlem. –vontam vállat, és a többiek felé fordultam. – De van néhány alapszabály.

Kérdő tekintetek.

-          Az utcai között sok a noszos agyú barom, aki még azt is kihívásnak veszi ha hozzáérsz a verdájához.

-          Noszos?- érdeklődött Alonsó

Milyen pilóta vagy te még ezt sem tudod tekintet Ferre.

-          Gyengébbek kedvéért di-nitrogén-oxid, nitro. Folyékony halmazállapotú anyag, mely levegőbe vagy a motorba jutatva gáz lesz és oxigént szabadít fel, mely gyorsítja az égést, ezáltal extra nyomást kifejtve a hengerekre. Így érthetőbb?

Alonso bólintott.

-          Hna tehát, nem arcoskodunk, nem kötekszünk, mert azzal engem égettek, mivel velem jöttök. Aki kavarja a szart, és a balhét, annak a pici fejét saját kezűleg szedem szét egy helyes kis villáskulccsal. –mosolyogtam ártatlanul.

-          Kettes szabály, kérdezni, érdeklődni, nézelődni lehet. A versenyeken ne akarjatok  indulni, úgyis szarrá vernek bennetek, nincs tuning az autótokban ergo versenyképtelen, nem ismeritek a dörgést, sem azt hogy, hogy is kéne vezetni egy tunig autót. Tisztelet egy két kivételnek.

-          Mert szerinted a semmire nyertünk vb címeket mi? Mert idióta kinevelt versenyzők vagyunk akik még egy motort se ismernek fel? –pattogott Kimi.

Felnéztem az égre, ekkora ego a földön nincs. Meg akkor önérzet, és bunkóság sem.

-          Kérdés baromarc! Tudod mennyi ideig kell a nitro gombot nyomni hogy ne kerülj földkörüli pályára? Tudsz driftelni parkolóházban? Versenyeztél már forgalommal szemben? –kérdeztem üvöltve.

Hősünk pislogott mint hal a vízben.

-          Hna zseni erről beszéltem. Tehát ha bárki kérdezi a neved, nem mondod meg csak a keresztneved, úgyse tudják kik vagytok vagy ha igen versenyezni akarnak veletek, ami technikai tudás, és autó nélkül nem megy. Ha rákérdeznek tagadtok. Ha megkérdik kihez tartoztok, akkor Pussy Hellsel jöttetek és pont, a vendégei vagytok, távoli ismerősök. Értve vagyok?

Bólogattak, mint a kiskutyák.

-          Ha jön a yard, akkor a kocsiba pattantok és húztok amerre láttok, nincs nézelődés, nincs kérdés, eltűntök mint a kámfor. Bár erre kicsi az esély. Nunez erre figyel. Nunez a környék főnöke, nem kötözködünk vele, akkora az arca meg az egója mint az everest. És gyorsan és jól vezet, nem fél falnak nyomni, vagy laposra verni úgyhogy nem hecceljük.

Ha egy két haverom ott lesz, a versenyen beülhettek melléjük a jobb egybe.

Ennyi. Mehetünk?

-          Igenis tanár néni.- vigyorgott Alonso.

-          Tanár a jó édes anyád, idióta. –vágtam oda. – Nektek lételemetek az arcoskodás, úgy látom.

-          Nyugi, nyugi. Menjünk már. Már versenyezhetnékem van. –vigyorgott Senna

-          Látom nagyon húzza a sebed az a 7 rugó. Ne aggódj majd kiénekelik belőle.

De igazad van menjünk.

Megálltam. Apropó ki milyen kocsival jött?

Szétnéztem. Volt egy ismerős,  a piros Mustangom amivel Heikki jött, egy normál Ferrari F360 – egy, kettő, x, alapon Schumié -, egy Senna féle tuning Honda HSC fekete ezüst versenycsíkokkal. Meg egy négyüléses Mitsubishi Lancer Evo X .

-          A Mustáng Heikkié, az F360 Michaelé? –néztem az illetékesre.

-          És Ross. –mondta Schumi.

-          A Honda Sennáé az világos.

-          Az Evo?

-          Fer, Chris, Seb, Flavio.- mondta Heikki.

Kimi meg velem jön.

Megrántottam a vállam. Nekem nyolc, ha elbírja viselni.

-          Gond van? –érdeklődött Schumi.

-          Semmi, szerencsére nem jöttetek semmi extra feltünővel.

-          Mi számít annak?

-          Enzo. McLaren SRL. A luxus kategória. Így egyszerű turisták lesztek. Ez jó.

-          Mehetünk, csak hozom a kocsit.

Elindultam a garázsba. Kimi a szemét forgatta, de nem szólt semmit. Helyes. Maradjon is néma.

Melyik kocsi is kéne vinni? Végül is az alsóbb szinten lévő garázsomból -amit nem láttak - a tuning 2008 Chevrolet Camaro Conceptem mellett voksoltam. Fekete festés, vörös lámpák. Tiszta hátborzongató.

Bedugtam a kulcsot a helyére, és ráadtam a gyújtást. A motor felbőgött.

Kiálltam  a garázsból. Majd kiszóltam az ablakon.

- Gyertek utána. De ne maradjatok le nagyon.

Szájak megint tátva.

Kihajtottam az útra. Nem vártam senkire sem. Végül is hivatásosok akkor emeljék meg a faszukat, és tempózzanak utánam.