Vasvilla szemekkel nézett.

-          Nem így kéne kimenned a pályára. –mutattam rajta végig – Meg nem ilyen fejjel!

-          Milyen fejjel ?

-          Kérlek nézz tükörbe! De komolyan. Arra van a fürdő! – mutattam.

Berobogott. Ordítozott valamit finnül. Majd kicsörtetett.

-          Mi a kurva életet csináltál velem te ribanc! –üvöltött a képembe.

Felment bennem a hűtővíz.

-          Te állat! Heikki vert össze! Te meg Sebastiant, úgy hogy megrepedt a koponyája.

-          Mi ?? –kérdezte elhűlve. - Miről zagyválsz?

-          Semmire nem emlékszel a tegnap estét illetően?

-          Elmentünk inni.

Jó kis filmszakadás.

-          Tyűűű! Hát eléggé megkavartad a szart.

-          Miért mit csináltam? Énekeltem. –vigyorgott.

-          Nem azt, amit mondtam.

Értetlenül nézett rám.

Ehhez le kellett ülnöm.

-          Baszd ki Kimi! Hna jó. Tömören tő mondatokban elmondom mi volt.

Feljöttetek Heikkivel. Heikki összeveszett Brunoval, hogy ő azonnal velem akar beszélni. Aztán Bruno kitálalta az igazságot, arról mi is volt egy éve. Heikki meg kérdőre vont, és elmondtam, hogy te kavartad a szart. Akkor Heikki leordította fejed, és verekedtetek. Elég szarul nézték ki, és lerángattuk rólad. Heikki közölte, idézem, hogy ott dögölj meg ahol vagy, őt nem  érdekli, mi lesz veled a továbbiakban, és nem vagy többé barátja. Aztán voltál olyan hülye, barom, hogy sértegettél, Heikkinek meg bedurrant az agya, és tovább vert. Kikeveredtetek a folyosóra, ahol Seb közétek ugrott, és kiütötted Sebet, úgy hogy a fal adta neki a másikat. Enyhe agyrázkódása lett, és csak jövő héten ülhet kocsiba. Aztán megpróbáltalak felsegíteni, mert a többi haverod a füle botját se mozgatta, de engem is elküldtél a fenébe, és rám vertél – mutattam neki a feketés, kékes zöldes foltot a kezemen - Úgyhogy ott hagytunk. Most vettem észre mikor behoztam a kaját, hogy ott vagy kint. Egy securitis meg behozott.

-          De Seb jól van?

-          Megmarad.

Leült a kanapéra, és a kezébe temette az arcát.

-          Az istenért, menj már szedd rendbe magad. Miattad mindketten El –ké- sünk!!- szótagoltam .

-          Nekem már szerintem ezek után tök mindegy.

-          Ezt hogy érted?

-          Kétlem, hogy nekem még van állásom.

Ránéztem az órára. Háromnegyed egy.

-          Bassza meg! Máris elkéstem!

Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.

-          Hova mész?

Klinikai eset.

-          A pályára, tesztelem Bruno kocsiját, és már a pályán kéne lennem, ha nem sietek, még fél órám sem lesz beszélni a mérnökökkel.

-          Te?

-          Nem. Nem én, a kis angyalka ott fent! Mutattam a plafonra. Ki más?

Bambán bámult.

-          Kormányt adnak a kezedbe.

-          Képzeld! Inkább mint a tiédbe!

-          Én mást adnék a kezedbe!

-          Arra keres más fizetős nőket.

-          Ott a reggeli! –mutattam a zsúrkocsira – Edd meg!

Már kinyitottam az ajtót.

-          Várj már!

-          Mi van már megint??

-          Elviszlek!

-          Mi????Te???? Ugyan már. Részeg vagy!

-          Nem részeg vagyok, hanem másnapos! És nekem is ott kéne lennem azon a  szabadedzésen. Legalábbis remélem, még van munkám.

-          És mivel mennénk? Álommal és reménnyel? Vagy varázsfelhővel?

Kotorászott a zsebeiben, majd elővett egy kulcsot, és meglóbálta az orrom előtt. Egy Ferrari.

-          Lent áll a parkolóban. Ha ezzel megyünk alig húsz perc.

-          Mi ez a nagy kegy?

-          Akár hiszed akár nem nőket nem szoktam verni. – bökött a kezemre.

-          Bűntudatod van? Ne röhögtess! Heikki miatt bezzeg nincs.

-          Az más tészta. –mondta mogorván.

-          Ahha persze.

-          Na? Igen, vagy nem?

Be kellett látnom, hogyha legalább fél órát szeretnék a mérnökökkel beszélni ő az egyetlen reményem.

-          Jó! Veled megyek, de két feltétellel! Egy mész és tizenöt perc alatt szalonképes leszel. Kettő én vezetek. Másnaposan nem vagy egy életbiztosítás.

-          Nem.

-          Akkor nem!

Kiléptem a folyosóra.

-          Jó. – kiabált utánam.

Ránéztem az órára.

-          10 perced van!

Beviharzott a fürdőbe. Míg bent volt, szétnéztem Bruno cuccai között. Egy fehér pólót, egy sötétkék farmert, egy boxert és fehér sportcipőt túrtam elő. Bekopogtam az ajtón.

-          Adom a ruhát.

Háttal álltam meg, mikor kinyílt, hátra nyújtottam a cuccokat.

Kerestem még egy napszemüveget, és egy fekete baseballsapkát is. Legalább ne lássák, azt hogy Frankensteinnel megyek.

Ránéztem az órára egy óra egy.

Kopogtam az ajtón.

-          Idő van! Ha nem indulunk,  AZONNAL elkésünk!

Kilépett az ajtón.

-          Mehetünk!

A cuccok jól álltak rajta meg kell hagyni, de a fejét lecserélném.

Kezébe nyomtam a sapit, meg szemüveget.

Szó nélkül feltette. Jó fiú.

Rohantunk a lifthez, kezembe nyomta a kulcsot. Majd ismét futás a parkolóba, futás közben kapcsoltam ki a riasztót. A fekete Enzo. Csak ne legyen rossz ómen.

Egy óra tíz.

-          Nem érünk oda!

-          Oda érünk, csak taposs bele.

Bedugtam a kulcsot, elfordítottam. A motor felbőgött, és gumifüstös rajtot vettünk.

Ment a kicsike mint az álom, de sajnos nem volt időm élvezni. Zakatolt az agyam merre menjünk.

-          Hova mész? –kiabált Kimi.

-          A főút be van dugulva, a déli csúcsforgalom miatt. Kerülni kell. Ismerem a várost itt élek tudod?

-          Oda kell érnünk, még kettő előtt.

-          Mondj valami újat. –közöltem flegmán és bevettem egy éles kanyar.

Mentem vagy százharminccal, végig minden piroson,  motorfékkel kanyarodtam, hogy minimális legyen a lassulás. Szerencsére nem tett megjegyzést a vezetési stílusomra.

Csörgött a mobilom. Megfogtam a táskát, és Kimi ölébe dobtam.

-          Vedd fel! Én vezetek! – éppen átmentem a piroson.

-          Nem vagyok a titkárnőd!

-          Had ne ecseteljem, hogy piroslámpás áthajtásoknál, oldal, és szembe forgalom mellett nem tudok telefonálni is!

Nagy levegőt vettem.

-          Ha lennél olyan kedves!

Előtúrta a telót.

-          Tessék! – szólt bele. – Kimi vagyok! Hosszú történet. Éppen megyünk a pályára. Igen megyünk! Nem, ő vezet. Igen, az én kocsimmal.

-          Két perc és parkolunk.

-          Öt percen belül ott vagyunk. Igen! Jó! Jó megmondom!

-          Mit akart?

Közben behajtottam a parkolóba.

-          Hogy kijönnek a bejárathoz, alá kell írnod valamit, és repülni a szerelőkhöz.

-          Szuper! Hogyan vezessünk Forma 1-es autót? Gyorstalpaló fél órában.

-          Arra befizetek, hogy mit tanulsz meg fél óra alatt.

-          Hna arra, én is kíváncsi leszek.

Leparkoltam. Kiszálltunk. Benyomtam a riasztót. Futottunk a bejárathoz.

Már ott várt minket, Bruno, Colinnal – Kolles a HRT csapatvezetője -, Horner, meg Coulthard – RBR tesztpilótája -.

Odavágtattam a bejárathoz, Bruno meg csippantott a kártyával.

- Hello. Hellroad. - nyújtottam kezet futásközben.

Nem álltam meg. Futottam tovább a boksz felé.  Kimiék meg mellettem.

Hallottam hogy eléggé kiabál neki valamit Horner.

-          Hé Vodkakirály! –kiabáltam oda.

Kimi felém nézet. Megráztam előtte a kulcsot.

Felé dobtam, elkapta.

-          Nézesd meg a hátsó fékeket, mert el vannak kopva a fékpofák. És a kanyaroknál szambázik a segge. – kiabáltam oda.

Aztán becsörtettem a Hispánia boxába.