Leültettek a lépcsőre, és félig meddig lerángatták rólam az overált, a tűzálló ruha egy részét is kigombolták. Watinks doki, pedig nagyon morcos arcot vágott.

-          Kitalálom doki! Szarabbul vagyok, mint voltam. –mondtam gúnyosan.

-          Csúnyán szörcsög a tüdeje, és a láza is felment! Azonnal le kell feküdnie, és pihennie kell!

Elővett egy jó nagy injekciós tűt, meg három fiolát, és sorban felszívta őket.

-          Ugye nem gondolja komolyan? – kérdezte morcosan.

Se szó se beszéd, belevágta a karomba.

-          Au. – morogtam.

Szép lassan adta be.

Ekkor lépett be az ajtón, Seb, David, Horner.

-          Rosszul vagy? –rohant oda hozzám Seb.

A többiek döbbenten bámultak.

-          Igen. Mert belém basztak egy tűt. - néztem rá villámló szemekkel a dokira.

-          Ha nem akar azonnal a kórházba menni, rohammentővel súlyos tüdőgyulladással, akkor ezt a kis szúrás kibírja.

-          Betegebb, mint volt? –kérdezte szinte sipítva Seb.

-          Mégis mit vártak? Saját felelősségére írta alá a papírt. El sem kellett volna indulnia. Az utolsó körökben ki kellett volna állnia, ha ennyire rosszul volt! –veszekedett rám a doki, miközben kihúzta a tűt.

-          A verseny végén azzal voltam elfoglalva, hogy győzzek, nem azzal, hogy beteg vagyok! - pattantam fel. – Nincs szükségem a kioktatására! Idióták!

Majd csörtetve elindultam felfelé a lépcsőn.

-          Hová mész? –kérdezte Seb aggódva.

-          Szerinted hova mennék? Átveszem a győzelmemért járó díjat! Megdolgoztam érte!

-          Nem mehet fel a pódiumra! A mentő lent várja! – replikázott a doki.

-          Akkor várhat még egy kicsit!

Azzal végig vágtattam a lépcsőn, és bementem a pódium mögötti kis szobába.

Pár pillanattal később jött Seb, David. Együtt mentünk ki a nézőkelé.

A tömeg hullámzott alattunk, és őrjöngött, szinte mindenki a nevemet kiabálta, aztán jött a himnusz. Végig mondtam a szöveget, és kicsit el is pityeredtem. Nem minden nap nyeri meg egy nő a Forma 1-es Ausztrál Nagydíjat. Én voltam az első nő, és először nyertem ebben a kategóriában.

Akkor és ott megfogadtam, hogy nem utoljára.

Igen, vissza fogok jönni még ide, és méghozzá versenyképes csapatnál, és elismert pilótaként.

Átadták a kupákat, és jött a pezsgőzés. Rendesen körbe locsoltam Sebet, meg a tömeget is magunk alatt. Ahogy éppen ledobtam a szerelőknek az üveget, megláttam Kimi, ahogy Jennyvel a karján a Red Bullosok között áll.

A maradék életkedvem is elment. Örültem, hogy ledobtam már a pezsgőt, mert tuti Kimiék felé hajítottam volna. Meg kellett kapaszkodnom a korlátban, hogy ne szédüljek le.

Seb átkarolt és elrángatott a kijárat felé, közben integetve és mosolyogva, mint aki jó pofizik egy haverjával.

-          Jól vagy?

-          Persze.

-          Baj van?

-          Nézd meg magad! –mondtam és kifelé mutattam.

Értetlenül nézett rám.

-          Kimi dobott Jenny miatt! Ott áll az álompárocska a szerelőid körében! Nézd meg!

Sebnek kikerekedett a szeme, kirohant, aztán vissza.

-          Megölöm ez az idióta barom állatot! Ez nem normális!!!!! –ordította.

-          Ezt két órával korábban kellett volna. –mondtam lemondóan, és elindultam az interjú szoba felé.

-          Hogy mi? –rántott vissza.

-          A futam előtt közölte velem, hogy neki Jenny kell.

Sebnek tátva maradt a szája, és csak tátogott. Majd elkezdte rugdosni az ajtót, meg csapkodni, ahol csak érte, és közbe németül szitkozódott. Az egyik ütés akkora erővel találta el, hogy majdnem betört.

Kicsit megsajnáltam az ajtót.

-          Hogy lehet az állítólagos legjobb barátom ekkora ….gerinctelen féreg?

-          Nem tudom Seb…- suttogtam.

-          Úgy sajnálom…-  mondta csendesen és átölelt.

Hozzábújtam, aztán eltoltam.

Kérdőn nézett rám.

-          Nem akarok még több fájdalmat okozni neked! Nem lenne tisztességes…

-          Miért baj az hogy az én ágyamba menekülnél megint? –kérdezte vágyakozva.

Keserűen felnevettem.

-          Ecseteljem?

-          Ne. De vagy egy javaslatom. – mondta mosolyogva.

-          Hna mi? –kérdeztem mosolyogva.

Már ezzel is képes volt jókedvre deríteni. Ezzel, hogy kitalált valamit ökörséget, csakhogy nekem jobb legyen.

-          Amit most mondok, azt komolyan mondom, nem viccből úgyhogy fontold meg jó?

-          Jó…

-          Szeretlek! Nekem te vagy életem szerelme! Én boldoggá tudnálak tenni, ha hagyod, és elfelejted Kimit. Ne vedd be azt a pirulát, kérlek!

Ledöbbentem.

-          Seb. És mi lesz, ha lesz egy gyerek?

-          Akkor lesz, aki a miénk. Kimi mondta, hogy szeretnél, igaz hogy tőle, de ez talán a másik helyébe léphetne. –mondta lelkesen. - Vagy ha te csak azt szeretnéd, akkor csak a tiéd, és én csak néha látnám, mint valami nagybácsi. – suttogta halkan.

-          Seb ez nem így működik, ha születne egy másik gyerekem, akkor sem léphetne az elvesztett helyébe. Aranyos vagy, de….

-          Angie! Komolyan gondoltam, amit mondtam, legyünk egy család! Szeretlek! És te sem vagy irántam közömbös, felejtsd el Kimit, és adj nekünk egy esélyt!

-          Seb…ez nem….ilyen egyszerű

-          Gyere hozzám feleségül! – bukott ki belőle.

Lezsibbadtam. Csak álltam ott, mint Bálám szamara a ködben.

Hogy mit mondott? Rosszul hallottam! Képzelődöm!

-          Ismételd meg! –suttogtam.

-          Legyél a feleségem! – mondta kedvesen.

-          Seb….

-          Legyünk egy pár, és ha akar jönni az kicsi kilenc hónap múlva, akkor jöjjön. – mosolygott.

Elbőgtem magam. Seb, pedig átölelt. Menekvést kínált, egy sötét, és kilátástalan helyzetből, és egy végig kikövezett utat a boldogság felé.

-          Seb nem lehet….- suttogtam.

-          Te mondtad, hogy mindent lehet, csak akarni kell….

-          Seb….

-          Csak ígérd meg, hogy meggondolod, és pár nap múlva válaszolsz…. Tudom, hogy lerohantalak, és beteg, és idegileg kimerült vagy….gondold meg jó? –nézett rám reménykedve.

-          Nem lehet….ha Kimi mégis….

-          Te képes lennél visszamenni hozzá ezek után is? –kérdezte elhűlve.

-          Szeretem. Bár irtózatosan dühös vagyok, és szeretném felpofozni.

-          És közben vérzik a szíved, és eszed magad belülről.

Seb szomorú lett, bántotta, hogy nemet mondtam, és bántotta, hogy Kimi megint összetört.

-          Igen.

-          Nem jó ez így!

-          Nem. De akkor sem lesz jobb, ha hozzád megyek, mert akkor is szeretni fogom. Nem akarok még több lelkiismeret furdalást azért, mert szenvedsz miattam.

Seb bólintott.

-          Nem értem Kimi…. –mondta Seb csendesen.

-          Én sem….de szerintem ő sem saját magát.

-          Lehet, hogy Jenny megfenyegette valamivel…..

-          Lehet…..vagy Kimi megint meggyőzte magát a saját baromságaival.

-          Beszéljek vele?

-          Nem. Előbb utóbb keresni fog, tudom.

-          Nem bírja nélküled…..

-          Ebben reménykedem én is. Akkor meg kiderül az igazság.

-          Csak nehogy késő legyen…

Sebnek igaza van, csak nehogy késő legyen.

Mély levegőt vettem. Aztán elindultam az interjú szoba felé, és Sebbel a nyomomban beléptem.

Aztán fapofával leültem az újságírókkal szemben, és eldöntöttem, hogy most még a szokásosnál is flegmább leszek. Nem adom könnyen magam, dolgozzanak csak meg a pénzükért, vérszivó bagázs.